I.fejezet-9.rész

Sziasztok! Mint láthatjátok én írom a részeket az elkövetkezendő időben. Remélem így is olvastok majd engem és a történetet szint úgy. #szeretemazolvasóimat szóval hatalmas ölelés nektek, and I hope you like this part! <3
CrazyMofoo.~

- Remek még ez is.-nyúltam a rezgő mobilom után.
- Vedd csak fel.-ült fel Liam és megtámasztotta magát hátulról a kezeivel. Amikor megláttam, hogy a bátyám azaz Harry neve villog a kijelzőn ezerrel, simán az elutasít gombra nyomtam és félredobtam a készüléket, ami teljes biztonsággal landolt a puha homokú talajon.
- Nem fontos. Hol tartottunk?
- Harry volt igaz?
- Ki más?-forgattam meg a szemeimet, majd idegesen felültem,majd a lábaimat törökülésbe helyeztem magam előtt.
- Igazán megbocsájthatnál neki Hope! Ez a te részedről is elég gyerekes nem gondolod?
- Te csak ne okíts ki engem arról Liam, hogy mi a gyerekes és mi nem. Tudod, hogy mit tettél azzal, hogy végig magadban tartottad ezt a titkot? Louis-t töritek ezzel millió pici darabra!-pattantam fel idegesen, és elindultam, hogy megkeressem a nemrég elhajított mobilomat. Amint megtaláltam zsebre vágtam, és folytattam.-Liam te elgondolkoztál már azon, hogy Harry tettei miket vonnak maga után? Hogy a lába nyomán mindent szétdúl amit lehet? Egy barátságot tesz tönkre!
- Hope, nyugi. Persze, hogy nem helyes, de nem mondhatjuk meg Louisnak mert akkor lehet, hogy örökre vége a bandának. Ugye azt te sem szeretnéd?
- Nem. Hogy mondhatsz ekkora butaságot? Lehet, hogy jobb lenne visszamenni Párizsba.
- Ahogy gondolod.
- Köszi Liam, hogy visszatartasz. Jó fej vagy. Jobb lenne ha elhúznék mi?-vágtam a képébe mérgesen, majd se szó se beszéd elrohantam. Nem tudtam merre tartok, nem érdekeltek az utánam kiabáló srác szavai. Csak rohantam, és rohantam a messzeségbe. Végül a házunkhoz közeli, kissé eldugott parkban megálltam, hogy kifújjam magamat. Leültem a padra, és néztem a játszóteret, azt a helyet ahol Harry-vel szinte az egész gyermekkorunkat töltöttük. Milyen vidámak voltunk akkor és milyen boldogok, hisz nem volt gondunk sem a szerelemmel sem azzal,hogy megfeleljünk az emberi társadalomnak. A legnagyobb baj akkor az volt, ha szombat reggel éppen nem adták a kedvenc sorozatunkat a Scooby Doo-t. Emlékszem arra is, hogy megígértük egymásnak, hogy bármi történik mi mindig kiállunk egymás mellett, és soha nem engedjük, hogy a másik butaságot csináljon.
- Te jó ég.-pattantam fel rögtön egy hangosat kiáltva-Megfeledkeztem az egymásnak tett eskünkről. Én vagyok a legrosszabb testvér a világon.-majd felvettem a padon árván heverő kabátomat és futásnak eredtem. Néhány perc múlva már a bejárati ajtónkat kicsapva, ordítva rohantam be a házba.
- HARRY! HARRY! Itt vagy?
- Hope? Mi a baj?-futott le az emeletről a bátyám ijedten és falfehéren, mögötte pedig a volt barátnőm Eleanor sétált.
- Ez mit keres itt?-döntöttem bosszúsan oldalra a fejem
- Hope. Ne kezd.-kérlelt a bátyám, de Eleanor letipegve a lépcsőn választ adott az előbb feltett kérdésemre.
- Nem mindegy az neked kicsi Hope? Nőj fel, aztán megérted, hogy mit miért csinálok.
- Szóval megértem miért vagy ribanc, és miért kufircolsz az állítólagos szerelmed legjobb barátjával.
- Vond vissza.-nézett rám szúrós szemmel
- Egy ribanc vagy Eleanor. Aki mindenkin átgázol.
- Rohadj meg Hope.-lökött meg, mire én elvesztve az egyensúlyomat a földön landoltam. Illetve landoltam volna ha valaki nem kap el hátulról, gondolom az utolsó pillanatban.
- Mi volt ez Eleanor?-szólalt meg Louis a hátam mögül-És te mért állsz ott tétlenül Harry?
- Semmi bébi, csak egy kis veszekedés.-lépett Louis mellé a lány, és szájon csókolta, amitől nekem teljesen felfordult a gyomrom.
- Semmi. Igen, bizonyosan a semmi miatt ribancozott le Hope. Mostanában elég furcsa vagy nem gondolod? Nem keresed a társaságomat, alig jössz hozzám. Mi ütött beléd Eleanor?
- Tényleg semmi édes. Gyere menjünk innen, mert nem látnak szívesen minket.-ragadta meg Louis karját bal oldalról, majd elkezdte az ajtó felé vonszolni. Egy határozott mozdulattal magam elé rántottam, és ahogyan belenéztem abba a két gyönyörű szemébe nem tudom hogyan, de megcsókoltam. És ő minden reakció nélkül visszacsókolt.
- Hope! Szállj le a pasimról!-indult el felém dühösen El, de Louis közénk ugrott.-Louis, te megvéded ezt a kis csitrit?
- Ne beszélj így róla.-szólalt meg hűvösen Louis-Tűnj innen. Látni sem akarlak. Vedd úgy, hogy szakítottam veled.
- Ezt még megbánod Tomlinson. És te is Hope. Nagyon.-viharzott ki hisztérikusan a lány ki a házból maga után hangosan becsapva az ajtót.
- Hope. Mi volt ez az előbb? Megmagyarázod nekem?-fordult felém kíváncsian Louis, még is azt láttam, hogy megjelent az arcán egy halvány mosoly.
- Izé. Nem tudom. Ő talán..-hadováltam össze-vissza, majd fogtam magam és egyszerűen felfutottam a szobámba.
- Hope!-kiáltott utánam Louis, de mindhiába. Nem akartam addig semmit mondani amíg magamban nem rendeztem az érzéseket.

I.fejezet 8.rész

Fura lett de remélem azért jó! Siettem mert meg lett a 3 komment! A következő részt is 2-3 komment után hozom és remélem hosszabb lesz. Azért remélem ez is jó! Mindenkinek jó olvasást! 

*Hope szemszöge* 

-Hova a francba hoztál?-Kérdeztem mikor kiszálltam a kocsiból.
Ismerős volt a környék, de nem tudtam rájönni, hogy honnan is. Lehet, hogy régen  voltam itt, de mégsem...
-Mégy egyszer kérdezem! Hova a francba hoztál?!
-Nézz körül! Amúgy gyere után! Nem beszélgetni jöttünk?
-Legalább egy kicsit segíthetnél, hogy hol vagyunk most!-Indultam el utána és hirtelen beugrott minden.
Egy gyönyörű tengerpartot láttam magam előtt. Bognor Regis. Egyből felismertem a helyet.
Minden évben vártam, hogy nyár legyen és jöhessünk ide. Minden egyes évben ez volt a legjobb. Sosem gondoltam volna, hogy még valaha vissza jövök ide. De meg történ! És itt vagyok! És ismét látom ezt a tájat és a hideg szál fújja az arcomat.

(Saját fotó)

Ebben a percben nem érdekelt senki és semmi. Lerohantam a partra és elkezdtem rugdosni a vizet mint öt éves koromban. Mindig ezzel szórakoztam, de mindenki azt mondta,hogy jobban járok ha abba hagyom.
Elmosolyodtam a gondolataimon, és kissé vissza tértem a gondolataimból.
-Mindig ezt csináltad?-Jött mögém Liam.
-Igen... És amúgy beszéltél Harry-vel?-Fordultam felé és belenéztem gyönyörű barna szemeibe.
-Persze, hogy beszéltem vele! De nem erről...
-Akkor honnan tudta, hogy imádom ez a helyet? Vagy egyáltalán tudtad?-Kérdeztem a végét már nevetve.
-Ez az a hely amit mindenki imád.-Megfordult és elindult jobbra az egy ház felé.
Nem követtem Liam-et, hanem elindultam a másik irányba. Nem tudom miért, de most úgy éreztem nem szabad utána mennem. Itt vagyok újból, London-tól több száz kilométerre és nem használom ki?! De! 
-Ezt direkt csinálod?-Kiabált utánam, de én nem válaszoltam neki, csak mentem előre.
Mentem és mentem. de nem tudom merre. Ezen a részen eddig csak háromszor voltam. Itt nem nagyon ismertem semmit, de nem is érdekel! A nagy szerencsémre elestem, de úgy, hogy ülve érkeztem. Ezért úgy látszott mintha le akartam ülni. 
-Ezt direkt csináltad?-Ült le mellém értetlen fejet vágva.
-Magam sem tudom.-Nevettem el magam és hátra dőltem.
Csak feküdtem és néztem a felhőket amikor észrevettem, hogy Liam a hajamat piszkálja. Kicsit fura volt, de csak mosolyogni tudtam. Ránéztem és Ő is ugyan úgy mosolygott rám. Fura de nem érdekel! Az arca közeledni kezdett az enyém felé, és közben kisöpörte a hajamat az arcomból. Már majd nem össze értek ajkain amikor megcsörrent a telefonom.

I.fejezet 7.rész

Ki kerestem a névjegyzékből Liam nevét és rányomtam a hívás gombra. Három csengés után fel is vette...

*Hope szemszöge*

-Hol a francba vagy? Már mindenki nagyon aggód érted!-Vette fel a telefont Liam. 
-Nyugi...Amúgy mi a franc bajom lehetne? Á! Bocs az előbb le írtad!-Egy kicsit... Jó! Nagyon felidegesített ezzel, hogy azt mondta mindenkinek! Én? Már most tudok mondani egy személyt aki a föld alá se kívánna engem. És ha belegondolok akkor szerintem tényleg nem hiányozok senkinek! 
-Jó! Liz-nél vagy?
-Igen! De...
-Tíz perc és ott vagyok érted! És remélem nincs semmi ellenvetésed!-És lerakta a telefon. 
Már most félek. Miről akar velem beszélni? Most is fel tudnék rakni több száz kérdést, de nem kapnék rá választ. 
-Ki volt az?- Jött oda hozzám Liz egy újabb ruhában.

-Jó ez a ruha! Amúgy Liam.-Mikor kimondtam Liam nevét kicsit furán nézett rám.
-Mit akart?-Szaladt oda mellém.
-Rájött, hogy már nem csak Ő tud a titkos kapcsolatról, hanem én is. És amúgy beszélni akar velem.
-Mikor?
-Tízperc múlva itt van. 
-Most azonnal felállsz innen és lemész. Nem érdekel, hogy mit mondasz! DE akkor beszélni fogsz vele!-
Nem akartam veszekedni, mert úgy is Ő fog nyerni.
-Jó! De előtte tudsz adni valami melegebb ruhát?-Alig fejeztem be a kérdést, már el is tűnt, és ezzel az összeállítással tért vissza:

-Kösz...

-Nyugodtan öltözz. Addig én lemegyek.

Válaszolni sem tudtam, mert Ő már nem volt sehol. Gyorsan felvettem a szürke farmert és a hozzá illő szürke pólót és még a hozzá illő szintén szürke cipőt, amit  úgy érzem már nem fog vissza kapni... Felvettem a fotelból a telefonomat és már indultam is le. 
Amint le értem már kopogtak is az ajtón.
-Ugye még ma látlak?-Jött a konyhából szeretett barátnőm.
-Remélem. De nem baj hogy ha ma itt alszom majd?
-Nem! De azért siess, mert ha jól hallottam már itt van! Szia!-És ment vissza a konyhába.
Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Tényleg Laim állt előttem, egy cseppet sem boldogan.


Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid lett! De még most elkezdem írni a következő rész! ÉS nagyon köszönöm a rendszeres olvasókat! De sajnálom, hogy nem kaptam egy kommentet sem ami a sztorihoz kapcsolódik. Nagyon sajnálom de mostantól csak 2-3  komment után hozok részeket. Nagyon sajnálom de ezt muszáj volt...

I.fejezet 6.rész

*Hope szemszöge*

Oda osontam a próbafülkéhez és bekopogtam. 

-Liz! Siess! Minél hamarabb el akarok menni innen!-Próbáltam kicsit halkabban kiabálni.

-Ezt kifizetem, addig itt a kocsi kulcsom. A szokásos helyen parkoltam le. Pár per és én is ott leszek.-A kezembe nyomta a kulcsot és elindult a pénztár felé.

Gyors léptekkel indultam ki a boltból, de még utoljára hátra néztem. Nem jó ötlet volt mert Harry-t láttam meg. Már majdnem futottam, de sikeresen kiértem a boltból, és elindultam a kocsi irányába. Mielőtt bementem volna az utcába ahol le parkolt hátrafordultam. Harry pont akkor jött ki, de szerencsére a másik irányba nézett először, ezért sikerült észrevétlenül tovább mennem. Még egy kicsit gyalogoltam, és már ott is voltam a kocsinál.
-Most már tényleg nem fogok azzal az izével szóba állni! SOHA!-Ért oda hozzám Liz.
-Majd a kocsiban elmeséled! Siessünk, mert nem akarok velük találkozni ma.-Beültem a kocsiba és vártam, hogy elinduljunk.
Szerencsére egész úton-ami úgy tíz perc volt-nem szóltunk egymáshoz, így le tudtam nyugodni és kicsit el tudtam felejteni a történteket.
-Itt is vagyunk!-Parkolt le a kocsival a ház elé.-Ugye ma nem akarsz haza menni?-Nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem.-Mondta mosolyogva miközben kiszálltam a kocsiból.
Elindultunk a ház felé. Bementünk és gyorsan felmentünk Liz szobájába, onnan a ruhás "szobájába" ami így néz ki:

A szülei iszonyat gazdagok, és ezért már kiskora óta megkapott mindent amit csak kiejtett a száján. És ez most sincsen másként. Egyedüli gyerekként nőtt fel, és ez is közre játszhatott ebben. De inkább térjünk vissza a jelenbe.

Fél órán keresztül csak ültem a fotelban és vagy a telefonomat piszkáltam vagy azt néztem, hogy Liz-nek honnan a fenéből van ennyi ruhája. Sajnos nem jöttem rá, de a gondolat menetemet az zavarta meg, hogy jött egy smsem Louis-tól. Meglepődtem, de azért meg nyitottam az üzenetet amiben ez állt:

"Hol vagy? Harry már teljesen ki van akadva, hogy hol lehetsz! Kérlek csak hívd fel és mond meg neki, hogy jól vagy! Nem tudom min vesztetek össze, de kérlek már mindenki idegbeteg, nem csak Ő..."

Ha tudná, hogy mi min vesztünk össze... Nem csak Őt sajnálom, hanem a többieket is. Csak ez a két idióta tehet mindenről. Vagy én... Nem kellett volna tegnap akkor kimenni a szobámból. Most nem itt lennék és vagy nem így! Mint mindig  én vagyok a szerencsétlen. Akárki akármit mond AZ VAGYOK! De nem tehetek róla...

Ismét egy sms zavarta meg a gondolataimat. Ránéztem a telefonra és tátva marat a szám. Sosem gondoltam volna, hogy én Liam-től valaha is kapok majd egy sms-t. De most megtörtén. És biztos, hogy csak azért mert Harry mindenkit rávett, hogy keressenek meg!

"Hope! Kérlek hívj fel! Tudom, hogy miért vesztetek össze Harryvel. Én is tudom... De nem hittem volna, hogy valaha más is megtudja..."

Rövid de tartalmas. Csak ennyit tudok mondani. Szóval nem csak én szenvedek így? De Liam mikor látta Őket? És mióta kell eltitkolnia Lou elől? Pár kérdés amire csak akkor kapom meg a választ ha felhívom. De mi van ha nem Ő veszi fel a telefont, vagy ha... nem is tudom. De akkor is fel kell hívnom. 

Ki kerestem a névjegyzékből Liam nevét és rányomtam a hívás gombra. Három csengés után fel is vette...

I.fejezet 5.rész

Sziasztok! Kicsit nagyon furára sikeredett ez a rész és rövidre... Nagyon sajnálom de megpróbálok sietni a következő résszel! ( Amúgy azt elárulom, hogy én nem utálom Eleanort, csak így jön ki a sztori lényege!) Remélem azért jó lett! Addig is jó olvasást! :)

*Hope szemszöge*

-Bocs! Próbáltam sietni.-Ültem le mellé.

-Már meg mi történ? Csak akkor szoktál késni ha valami baj van. És nem mond, hogy nincs semmi baj mert látom rajtad!-Túl jól ismer. 

-Röviden, vagy az egész sztorit akarod hallani?
-Röviden! Hisz tudod, hogy én nem csak itt akarok ülni egész nap, hanem vásárolni is akarok!
-Jó! Röviden.-Vettem egy nagy levegőt és folytattam.- A lényeg az, hogy a drága bátyám és Eleanor titokban "együtt" vannak.
-De Az nem Lou-val van együtt?- Igen. Liz sem bírja El-t, mióta tönkretette a kapcsolatát élete szerelmével.
-De... Jól van! Inkább mennyünk innen. El akarom felejteni ezt, és jól akarom érezni ma magam.
-Indulhatunk?-Állt fel az asztaltól.
Én is felálltam és mentem utána. Öt perces séta után oda is értünk a kedvenc boltunkhoz. Amint beléptünk a boltba Liz el is rohant valamerre. Én is elindultam, de nem találtam semmi olyat amit szívesen felvennék bármikor, ezért úgy döntöttem megkeresem az én egyetlen barátnőmet.
-Ugye nem akarod ezt megvenni?
-Igen. Meg akarom venni! Lehet, hogy most egy szép nyárnak fogunk elébe nézni!
-Te tudod!
Még egy kicsit elemeztem a ruhát, és rájöttem, hogy azért tényleg jó ez a ruha :

-Elmegyek felpróbálni! Ne nézz így rám! Te is jössz. Kell a véleményed.-Fogta meg a kezemet és rángatott maga után.
Sok gyönyörű ruha mellett mentünk el mire végre odaértünk a próbafülkékhez. Hirtelen megtorpantam és nem tudtam tovább menni. Liz értetlenül nézett rám, de én csak vissza húztam magam mellé.
-Nézd!-Suttogtam.
Amíg Ő tátott szájjal nézett, én addig cselekedtem, és elővettem a telefonomat és csináltam gyorsan egy képet.
-Minek csináltad aszt a képet?-Érdeklődött miután feldolgozta a látottakat.
-Ha kéne akkor legyen bizonyítékom, hogy én nem hazudok, és, hogy végre Lou is felfogja, hogy nem hozzá való! Amúgy nem fel akartad próbálni a ruhát?
-De. De te biztos nem fogsz oda jönni!
-Nem! Itt foglak vári!-Liz csak rosszallóan nézett rám, de elindult.
Mielőtt odaért volna a szerelmespár szétrebbent egymástól. Elizabeth csak rosszallóan nézett rájuk.
-Bár csak lebuknátok mindenki előtt...-Motyogta és bement az egyik fülkébe.
-Ha Elizabeth itt van, akkor Hope is!-Szólalt meg gúnyosan Eleanor. 
-Keressük meg Őt, mert tisztázni akarok mindent.-Közölte és elmentek valamerre.

I.fejezet 4.rész

*Hope szemszöge*

-Hogy-hogy itt vagy?-Kérdezte Louis. Nem akarom elmondani neki az igazat. Ezt nem tőlem kell meg tudnia. Most az egyszer tényleg be kell fognom a számat, mert ebből jó nem sülhet ki. Csak a szenvedés lenne...

-Csak össze veszt Harry-vel kicsit... Jó nagyon!-Fordultam felé. kicsit elnevette magát, de láttam a szomorúságot a szemében.-Mi történt?
-Nevezzük simán csak Eleanor-nak. -Mondta flegmán.
-Mért? Mi történt?-Kicsit meg ijedtem. Lehet tudja, hogy Harry és Eleanor? Ez lehetetlen! Biztos, hogy nem! Maximum csak sejtheti. Bár ha jobban belegondolok, akkor Ő is bármikor láthatott egy ilyen jelenetet tőlük. Bár...
-Hosszú.-Vágta rá egyszerűen. Vagy is akkor lehet, hogy tényleg látta Őket? Vagy valami más? Nem tudom...
-Kérlek, meséld el. Úgy is van időnk!-Kicsit rá mosolyogtam.
-Jó! De azért nem fogom a legelejétől mesélni!- Mosolyodott el.-A lényeg annyi, hogy Eleanor mostanában nem is veszi észre, hogy még létezem. Ha a véletlen folytán még is eszébe jutok és átjön, akkor is le nem rakná a telefont a kezéből. Állandóan írogat valakivel. Ja és a legnagyobb, hogy ha véletlenül meg zavarnám ebben akkor még én vagyok a hibás, hogy elcseszte a mit éppen szeretett volna írni és most elölről kell kezdenie! Bocs de én nem Őt ismertem meg. És remélem ez nem fog sokáig tartani mert én eszt már nem bírom tovább...-A mondata végén egy könnycseppet véltem látni a szemében, de nem hagyta legördülni. Azért most jöttem rá, hogy nekem egy nem normális bátyám van! És én rokona vagyok! Eddig mindig is tiszteltem a bátyámat... Eddig! Most már abban is kételkedek, hogy rokonom! Egy nap alatt tönkre tette ismét az életemet.

***

Arra ébredtem, hogy a nap sugarak simogatják az arcomat. Nehezen de sikerült kinyitnom a szemeimet. Pár percig még forgolódtam az ágyban, amikor hirtelen meg csörrent a telefonom. Nehézkesen de elvettem a telefont az éjjeli szekrényemről. Kicsit meg könnyebbültem amikor Liz nevét láttam meg.
-Hogy tudtad ezt így kiszámítani?-Vettem fel a telefont.
-Neked is Szia! Amúgy ismersz csajszi!
-Igen-igen. Nem megyünk ma valahova?
-Jó! Fél óra múlva a szokásos helyen!-Mondta és egyből le is rakta a telefont.
Vagy is fél órám van elkészülni és még odaérni is. Lehetetlen lesz. De meg kell vele próbálkoznom.
Kint nagyon jó idő volt London-hoz képest ezért eszt vettem ki a szekrényemből:

Be mentem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam. Pár percig engedtem magamra a jó meleg vizet, de rá kellett jönnöm, hogy Liz vár engem és nem késhetek, ezért elzártam a zuhanyt. Kimásztam a kádból és magam köré tekertem egy törölközőt. Fogat mostam és már öltöztem is. A hajamat kiengedve hagytam, hogy a vállamra omoljon. Raktam még fel egy kis sminket és már kész is voltam. 
Kisiettem a fürdőből. Felkaptam a táskámat és már rohantam is le. A lépcső végénél jártam, amikor ismét megláttam a szerelmes párt csókolózni.
-Ne is zavartassátok magatokat.-Mondtam és elindultam a konyha felé.
Mikor már majdnem beértem a konyhába valaki elkapta a csuklómat és maga felé fordított. 
-Kérlek... Ezt meg kell beszélnünk Hope.-Mondta Eleanor és közben elengedte a kezem. Kihasználtam ezt az alkalmat és el mentem onnan. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Főleg azért amit tegnap mondott Louis.
-Kérlek! Ha ezt valakinek elmondod én halott vagyok!
-Ja! Még jól is jönne ki! Legalább nem kellene találkoznom veled többet, és nem csak az én életem lenne jobb, hanem mindenkié! Mindenkinek csak szenvedést okozol!-Kicsit felvilágosítottam arról mit is kéne tennie. Remélem értette.
Tátott szájjal nézett rám. Nem nagyon foglalkoztam vele. Kimentem a konyhából, felvettem a cipőmet és már ott sem voltam. Elindultam abba a kávézóba ahova Liz-el megbeszéltük a találkozót. Nagyon jól esett ez a sétálás. Kicsit el tudtam felejteni Őket. Olyan jó lenne ha nem látnám Eleanort soha többet. Mindig is csak a feszültséget csinálta. Bár ennyire még soha az életbe nem csalódtam benne. 
Tíz perc séta után meg is érkeztem a kávézó elé. Bementem és már meg is láttam Liz-t. 

I.fejezet 3.rész

Nagyon szépen köszönöm aszt a sok feliratkozót! És köszönöm azoknak az embereknek is akik komiztak vagy pipáltak! Remélem ez a rész is tetszeni fog! Jó olvasást! 

*Harry szemszöge*

Úgy gondoltam benézek Hope-hoz, hogy hogy halad. Amikor be nyitottam az ágyon feküdt. Nem nézett rám pedig tudta tudta, hogy én vagyok az, de én nem adom csak úgy fel.

-Ennyire elfáradtál vagy csak a bátyádat nem akarod látni?-Kérdeztem viccesen, és leültem mellé.
-A második.-Vágta rá és én kicsit  megijedtem.Most már biztos, hogy látott minket! Ebből iszonyatos balhé lesz! Ha eszt valakinek elmondja én halott vagyok! Már egy jó ideje ebben a tiltott szerelemben élek, de még eddig nem buktunk le! És most megtörtént! Az imádott kishúgom elől megint nem tudok eltitkolni semmit...
-Mielőtt meg kérdeznéd... IGEN! LÁTTALAK TITEKET!-Kiabált velem. De megértem, hisz megérdemelem, hogy így bánjon velem...
-Most meg nem akarsz megszólalni! Kedves... Ha ennyire idióta vagy akkor inkább mehetnél is! Most már tényleg úgy érzem, hogy nem kellett volna vissza jönnöm!-Kiabált és a végén már egy könnycsepp is legördült az arcán. Nem akartam így itt hagyni de láttam a gyűlöletet a szemében. Nem akartam, hogy ennél is jobba összevesszek vele, ezért kimentem.
Ezt nem bírom így tovább! Hope megtudta, és biztos elmondja majd Liznek. Ő pedig mindenkinek. Mint általában... De most inkább le kell nyugodnom, és fel kell hívnom El-t.
A gondolataim közepette beértem a szobámba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Az ágy felé fordultam, és megláttam a telefonomat. Gyorsan odamentem és már hívtam is Eleanort.
-Szia! Bocs már akartalak hívni, de Lou-t alig bírtam lerázni...-Panaszkodott, de félbeszakítottam.
-HOPE MEGLÁTOTT MINKET!-Ordítottam a telefonba. Pár percig néma csend lett. Egyikőnk se tudott mit mondani. Mind a ketten tudjuk, hogy ezt nem sokáig ússzuk meg így. 
-Jó! Holnap átmegyek és beszélek Hope-al. Ezt meg kell értenie.-Mondta de nem is éreztem a hangjában egy csöpp bánatot sem. Ha már így beszél akkor biztos nem érdekli, hogy elmondja valakinek vagy nem. De engem érdekel! Mert nem akarom elveszíteni a legjobb barátomat... De ehhez már késő...

*Hope szemszöge*

Miután Harry kiment a szobámból, nem tudtam eldönteni, hogy most ez az igazi énje vagy csak Eleanor hozta ki belőle. Csak is a második lehetőség lehet! Herry nem ilyen! Ez nem Ő! Ezt az egyet biztosra tudom! Ő sosem tett volna ilyet... 

Gondolkozásom közepette úgy döntöttem elmegyek ki szellőztetni a fejemet, mert így képtelen vagyok bármit is csinálni. Felvettem egy pulcsit és megkerestem a telefonomat és a fülhallgatómat. Halkan kiosontam a szobából. Harry szobája felől ordibálást hallottam. Biztos most beszéli meg El-el a következő randijukat. 

Leszaladtam a lépcsőn és amilyen halkan csak tudtam kimentem. A legközelebbi park felé vettem az irányt közben el kezdtem hallgatni a kedvenc számomat. Már besötétedett ezért csak az utcai lámpák világították be az utamat. Senki sem volt már az utcán. A parkoz érve kezdtem lenyugodni. Most az egyszer senkivel nem akarok találkozni, mert biztos elmondtam volna mindent, akárki is legyen az. Szerencsére a parkban sötét van, csak elszórva voltak lámpák, hogy azért még is lehessen a sötétben látni valamit. Leültem a legközelebbi padra és gondolkoztam. Gondolkoztam a mai napon, olyan jól kezdődött! De így ért véget. Csak is én lehetek ilyen szerencsétlen! Csak nekem lehet ilyen bátyám, aki mindig eszt csinálja. Nem, hogy végre örülne neki, hogy Taylor kiszállt az életéből, neki egyből kellett valaki aki pótolja Őt. 

Egyszer csak aszt vettem észre, hogy leül mellém valaki. Amikor oldalra fordítottam a fejemet megláttam Louis-t. Kicsit megijedtem, mert biztos vagyok benne, hogy nem fogom bírni magamban tartani eszt a titkot előtte.